Élet a csípőprotézissel

A csípőprotézis utáni rehabilitáció lassú és fáradtságos folyamat. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat!

A csípőprotézis műtétek túlnyomótöbbsége sikeres, de a betegnek rengetek szabályra kell figyelnie, miközben lépésről lépésre tanul meg újra szabadon mozogni. Ebben a munkában az orvos, a gyógytornász és persze az ápoló hozzátartozók egy csapatot kell alkossanak. Ismerkedjünk meg a kihívással.

A betegség és a műtéti beavatkozás

A csípőízület kopása (artrózis) általában egy hosszabb folyamat. Az ízületi, úgynevezett tükörporc-borítás elkopik, felülete egyenetlenné válik. Emiatt a mozgás során megnő a súrlódás és a porcborítás töredezni kezd. A leváló porcdarabok az ízületi tok belhártyáján gyulladást idéznek elő. A szervezet ennek kompenzálására ízületi folyadékot termel, amely feszüléshez vezet. A kialakuló meszesedés miatt az ízület mozgásterjedelme kisebb lesz, és a mozgása fájdalmassá válik.

A csípőízület kopását számos, úgynevezett konzervatív módszerrel kezelhetjük. Ilyenek a gyógytorna, fürdőkezelés, illetve a gyógyszeres gyulladáscsökkentés és fájdalomcsillapítás. Azonban vannak olyan esetek, amikor a csípőízületi kopása olyan előrehaladott, hogy a klinikai és röntgenvizsgálatok alapján műtéti beavatkozásra van szükség.

A protézis beépítésével tulajdonképpen a csípőízület rekonstrukciója valósul meg. A folyamat megértéséhez gyorsan pillantsunk be a műtéti területre.

 

A csípőízület rehabilitációja során az ízület két alkotóelemének összeillesztése történik meg. Az egyik a medencecsont homorú, félgömb alakú, porccal borított része: a vápa. A másik beavatkozási pont az a felület, amelyhez a vápa kapcsolódik. Ez a combcsont gömb alakú, ugyancsak porccal fedett feje. A műtét során egyrészt beépítésre kerül a művi vápa, illetve a combfej eltávolítása után helyére kerül a protézisszár.

A műtét, illetve azt követő terápia kapcsán fontos szempont, hogyan kerülnek rögzítésre az protézis elemei. A csípőprotézisnek a jelenlegi orvosi gyakorlatban két fajtája van, a cementes és nem cementes protézis. A cementes megoldás esetében a műanyagból készült vápát és a combcsontba illeszkedő fém szárat gyorsan szilárduló kötőanyag, úgynevezett csontcement rögzíti a csonthoz. A nem cementes protézist általában fiataloknál, illetve 60 éves kor alatt alkalmazzák. Fiatalabb korban azért nincs szükség mesterséges kötőanyagra, mert ilyenkor a csontállomány körbenövi a protézis szárat és a vápát.

Rehabilitáció a műtét után

A csípőprotézis behelyezése után a rehabilitáció célja értelemszerűen az, hogy a kezelt fokozatosan visszanyerje teljes mozgásképességét, illetve a protézis stabilitását megőrizve, üzembiztosan töltse be funkcióját. A csípőprotézis utáni terápiát mindenképpen - a háziorvosi szolgálaton keresztül is igénybe vehető - gyógytornász kontrollja mellett kell lefolytatni. Ettől függetlenül fontos, hogy a betegek és a hozzátartozók tisztában legyenek a rehabilitáció fő szabályaival.

Szerencsére a tapasztalatok szerint a beépített protézisek döntő többsége a műtétet követő 10 évben stabil marad.

A feladat a mi esetünkben is adott, meg kell előzni a protézis kilazulását, azaz a fokozott és nem megfelelő ízületi terhelést.

 

A műtét után tulajdonképpen azonnal elkezdődik a gyógytorna, amely a beteg általános fizikai állapotához igazodik. Ebben az első időszakban nagyon fontos a tüdőgyulladás elkerülése. Ezt a gyógytorna mellett alkalmazott légzőgyakorlatok biztosítják. Emellett megkezdődik az operált végtag izmainak erősítése, a beteg biztonságos mobilizációjának előkészítése. Fontos tudatosítani, hogy a csípőprotézis-beültetésen átesett beteg a gyógytornász által átadott gyakorlatokat egyedül is végezheti az ágyban. Az ilyen módon folytatott önkezelés nagyban elősegítheti, hogy a végtag minél hamarabb visszanyerje normális izomerejét és mozgását.

A beteg mozgatása, járatása, azaz a mobilizáció a fizikai állapottól függően a műtét utáni első, második napon kezdődik. A gyógytornász segítségével a kezelt először kiül az ágy szélére, de adott esetben akár fel is állhat. Nagyon fontos, hogy már ekkor, de a rehabilitáció során folyamatosan a mozgással kapcsolatos döntéseket a beteg és hozzátartozói soha ne egyedül, hanem a gyógytornásszal egyeztetve hozzák meg.

A csípőprotézis behelyezése után a járáshoz az első hetekben minden esetben segédeszköz; járókeret vagy mankó szükséges, mivel az operáción átesett végtag ilyenkor még csak részlegesen terhelhető. Ennek a tehermentesítési időszaknak a hosszát minden esetben az adott műtéti technika határozza meg, így minden esetben az operációt végző orvostól, illetve a gyógytornászától kapunk felvilágosítást a műtét utáni protokollra vonatkozóan. Cementes protézis beültetése esetén, a műtét után csak mankóval vagy járókerettel járhat a lábadozó beteg. 6-8 hét után általában már bottal tud járni a páciens. A cement nélküli protézis esetében hosszabb a tehermentesítési időszak, általában 3 hónapig csak mankóval lehet közlekedni.

Visszatérés a mozgás világába

A járás tanítása már a kórházban megkezdődik, a betegek a gyógytornász segítségével sajátítják el a mankóval, járókerettel történő közlekedést, illetve a lépcsőn járást. A rehabilitáció menete értelemszerűen az adott beteg állapotától, általános kondíciójától függően egyedi, de vannak általános szabályok, amiket a betegeknek és az őket ápoló hozzátartozóknak ismerniük kell és mindenképpen be kell tartaniuk. Az első ilyen, hogy az első, legérzékenyebb időszakban minden olyan gyakorlatot, vagy hirtelen mozdulatot el kell kerülni, amely a csípő ki- és beforgatásával jár. A futás és a guggolás szigorúan tilos! Az autóvezetés a műtétet követő 6 hétben nem javasolt, valamint alváskor ne a műtött oldalunkra feküdjünk! Nagyon fontos, hogy csípőprotézissel legalább másfél hónapig ne tegyük a lábunkat keresztbe. Ezt úgy tudjuk elkerülni, ha fekvéskor a térdeink közé párnát teszünk. Van egy másik veszélyes mozdulat, amit szigorúan el kell kerülni, nyújtott lábbal nem húzhatjuk magasra a térdünket.  

Hazatérve otthonunkba a következő szabályokra kell ügyelni. Leüléskor, a műtött végtagnak mindig nyújtva kell maradnia. A legjobb, ha ilyenkor hátul megtámaszkodunk a kezünkkel, azért, hogy ne terheljük meg a csípőt! Igyekezzünk a súlypontot mindig a másik, nem műtött végtagra helyezni. A WC használatának megkönnyítése érdekében érdemes ülőkemagasítót beszerezni. Szintén a higiéniás szokásokhoz köthető tanács, hogy főleg a műtét utáni időszakban a kádban fürdés helyett a zuhanyzást preferáljuk. A zuhanyzás amellett, hogy műtét után a sebgyógyulás miatt fontos, kevésbé terheli meg a csípőízületet. Kerüljük a hosszabb ideig történő egyhelyben ülést, időről időre álljunk fel és sétáljunk kicsit! A háztartási, lakberendezési tárgyak területén is javasolt átalakításokat végezni még a beteg hazaérkezése előtt. A cipő felvétele különösen nehéz ebben az időszakban, ezért javasolt hosszúnyelű cipőkanál beszerzése. Az esés elkerülése érdekében a szőnyegeket csúszásmentesíteni kell.

Csípőprotézis esetén kiemelten fontos a tudatos testsúlyszabályozás, mivel az elhízás fokozza a csípőprotézis kilazulásának kockázatát!

 

Ezt kezdetben a tudatos táplálkozással érhetjük el, aktívabb sporttevékenységeket csak a műtét után 2 hónappal, de ekkor is csak fokozatosan lehet bevezetni. A mozgás legideálisabb közege ilyenkor a víz, amely közismerten nagyobb terhelés nélkül mozgatja meg az ízületeket. A mell- vagy hátúszás mellett hatékony és kímélő mozgási forma a szobakerékpár.

Gyógytorna

Írásunkban az csípőprotézis műtéten átesett betegekre váró legfontosabb feladatokat és szabályokat gyűjtöttük össze. Természetesen a rehabilitáció folyamatát végig kíséri a gyógytorna, ami a legfontosabb eleme ennek az időszaknak. Szerencsére van hova fordulni segítségért. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány oldalt, ahol hasznos gyakorlatokat találhatnak kedves olvasóink.

Egyszerű gyakorlatok

Gyógytorna kézikönyv, DVD melléklettel

Otthoni gyakorlatok CD-n (hanganyag)

 

A cikk az Országos Gerincgyógyászati Központ és a Bács-Kiskun Megyei Kórház Ortopéd Osztályának rehabilitációs anyagainak felhasználásával készült. 

Kapcsolódó cikkek