Élsport 70 felett

Olimpiai arany 70 év felett? Világcsúcsdöntés 104 évesen? Ismerje meg a szenior sport extrém eredményeit!

Az időskori mozgás áldásos, de óvatosságra és türelemre intő voltáról írtunk már. Ugyanakkor ismerünk olyan eseteket, amikor a kor látszólag egyáltalán nem befolyásolta a sportolót. Olyan profi és amatőr teljesítményeknek jártunk utána a senior korcsoportból, amik ösztönzők és tiszteletet érdemlők.

A matuzsálem lővészbajnok

Az olimpiák történetének legidősebb versenyzője, illetve éremszerzője a svéd Oscar Swahn (1847-1927) volt. A skandináv mesterlövész – még fiatalon, 61 éves korában – az 1908-as londoni olimpián kezdte meg sportolói pályafutását. Nem is akárhogyan, két számban is aranyérmes lett. Ugyanezt a bámulatos teljesítményt sikerült megismételnie 1912-ben, Stockholmban, a hazai rendezésű olimpián, ahol ismét aranyat szerzett a svéd sportoló. Ez a verseny azért is emlékezetes volt, mert az egyéni egylövéses versenyszámban ugyan „csak” negyedik helyezett lett, de az aranyérem 33 éves kisfia, Alfred nyakába került. Az első világháború miatt az 1916-os játékok elmaradtak, de az idősebb Swahn-t ez sem törte meg. 1920-ban, 72 évesen Antwerpenben újra rajt-, illetve tűzvonalba állt, és begyűjtött egy ezüstöt csapatban egy elég különös, 100 méteres kétlövéses futó őzlövészet elnevezésű számban. Ezzel az eredménnyel minden idők legidősebb olimpiai érmese lett. Ezt a csúcsot saját maga megdönthette volna, de a következő, 1924-es olimpiát Oscar Swahn betegség miatt kihagyni kényszerült.

Öreg lónak cifra szerszám!

Szintén az olimpiák történetéhez kötődik két másik, hasonlóan idős kori kiemelkedő versenyzői teljesítmény. A most bemutatásra kerülő két sportoló ráadásul ugyanabban a versenyszámban indult, mindketten lovasok voltak.

A magyar származású Pongrácz Artúr tábornok (1864-1942) kipróbált olimpiai versenyző volt. Pályafutása 1924-ben, 60 éves korában kezdődött, 1928-ban egyéniben negyedik lett. A monarchia magyar származású, de osztrák színekben versenyző egykori tábornoka nem adta fel, az 1936-os berlini olimpián, 72 évesen újra indult csapatban. A Georgin névre hallgató cseh paripáján negyedik helyen végzett a játékokon.

A mi időnkben is láthattunk kiemelkedő teljesítményre képes, idős versenyzőket az olimpián. Az 1941-es születésű Hiroshi Hoketsu, japán versenyző fogalom az ötkarikás játékok történetében. A szigetország sportolója első ízben hazájában, 1964-ben mérette meg magát 23 éves tacskóként az olimpián, amikor is 40. lett díjugratásban. A következő olimpiai kvalifikációra 24 évig várnia kellett, hogy aztán 1988-ban Szöulban mégse tudjon elindulni lova megbetegedése miatt. Mindez azonban egyáltalán nem szegte kedvét a japán sportolónak. A következő évezred versenyei sokkal jobban sikerültek. Hoketsu 2008-ban, Pekingben ismét nyeregbe szállt és élete legjobb eredményét elérve 9. lett. Itt sem volt megállás, 2012-ben, Londonban „az idősek reménye” címet kiérdemlő sportoló ismét olimpikon lett, élete 71. évében.

Sosem hagyjuk abba!

Ne gondoljuk ugyanakkor, hogy csak a nagy presztízzsel rendelkező olimpiai versenyek vonzzák az idősebb korosztályt. Vannak olyan sportágak, ahol mondhatni könnyű sokáig aktív sportolónak maradni, hiszen nem igényelnek komoly fizikai megterhelést. Az ütő és sétateljesítményt igénylő golf, vagy az olyan beltéri játékok, mint a snooker vagy a darts számos idős sportolóval, sőt bajnokkal büszkélkedhet. Ebben az esetben nem ritka, hogy valaki akár 80 évesen is versenyben legyen a profik között. Ugyanakkor egy olyan komoly fizikai teljesítményt megkövetelő sportág, mint a jégkorong is elképesztő pályafutásokról tud mesélni. Ezek közül talán a leglegendásabb Gordie Howe-é (1928-2016), aki nem kevesebb mint 6 évtizeden keresztül vágta a jeget a tengerentúli profi ligákban. Howe 1946-ban kezdte a hokit a Red Wings-ben, utolsó meccsét pedig 1997-ben, 69 évesen játszotta a Detroiti Viperák IHL csapatában.

Nem hiszem el!

Vannak olyan esetek, amik szinte extrém példák az időskori versenyzésre. Az amatőr sportban számos olyan történetet ismerünk, amikor nők és férfiak idős korban, általában egy betegséggel folyatatott küzdelem során találnak rá a sportra, és válik ez életmentő életmóddá a számukra. Elég csak kilátogatni egy városi maratonversenyre, elképesztő élet-, illetve sportolói történeteket ismerhetünk meg. Találunk 75 éves maratoni futónőt, aki három szívműtét után is aktív sportoló maradt, vagy ott van Harriette Thompson története, aki legyőzve egy rákos betegséget, 76 évesen futotta le első maratonját, 7 óra alatt teljesítve a távot. A futás nagyon megtetszett Hariette-nek, így ő lett minden idők legidősebb maratonistája, amikor 92 évesen ismét teljesítette a 42 kilométert.

És ez még nem minden! Cikkünk nem érhet véget úgy, hogy ne szólnánk arról a francia emberről, aki önmaga felér egy kisebb természeti csodával. Robert Marchand, korcsoportjában 104 évesen döntötte meg az egy órás tekerés világrekordját pályakerékpárban. A francia matuzsálem egy óra alatt 26,93 km-ig jutott, ami elképesztő teljesítmény.

Szintén 100 év felett, egészen pontosan 104 évesen és 10 hónaposan vált a világ legidősebb atlétájává a lengyel Stanisław Kowalski, aki 2015-ben a 100 métert 34.5 másodperc alatt futotta le, majd ezt követően a súlydobásban 4,27, diszkoszvetésben 7,5 méteres eredményt ért el.

Az időskori, nemzetközi elnevezését használva „senior” sport nagy népszerűségnek örvend Magyarországon és a világon egyaránt. Hazánkban is, szinte az összes szövetség rendez szenior versenyeket, nem csoda hát, ha a különböző szenior és masters versenyeken a magyar versenyzők kiemelkedő eredményeket érnek el.

Fenti példák is azt mutatják, soha nem kell feladni a sportot, hiszen az életkorhoz, fizikai állapothoz igazított mozgás révén életünk végéig sportolók, bajnokok maradhatunk.

Termékajánló