Mit kell tudni a gyógyteákról?

Az őszi, téli hideg hónapokban kifejezetten jól esik egy meleg tea, külön öröm, ha ez gyógyhatású is. Írásunkban utána jártunk, mit érdemes tudni a gyógynövény-főzetekről.

Fogalomtisztázás

Első lépésként érdemes talán egy kis rendet tenni a gyógytea fogalma kapcsán. Mit is értünk ez alatt? A közbeszédben használt gyógytea kifejezésnek alapvetően nincs köze magához a teanövényhez. Az elnevezés értelemszerűen onnan származik, hogy a gyógyteákat ugyanazon a módon készítjük el, mint a teát, a növényt vízzel felöntjük vagy felfőzzük. A „gyógytea” kifejezés vélhetően a 19. század során került a magyar köznyelvbe a teafogyasztás népszerűségét követve. Ezt megelőzően a gyógyteákat latinosan „herbárium”-nak, gyógyfűnek, vagy egyszerűen fűnek, illetve gyógyfőzetnek nevezték.

A gyógyteák tehát jóval nagyobb halmazt alkotnak, mint maga a tea növény.

 

Bár a teafogyasztás is több ezer évre tekint vissza, a gyógynövények használata tulajdonképpen egyidős az emberrel. A gyűjtögető életmód révén őseink már nagyon korán megismerkedtek az egyes növények élettani hatásaival, és sokáig a növények jelentették a legfőbb vagy egyetlen gyógyászati lehetőséget az ember számára. A gyógynövények ismerete és használata nagyon sokáig úgynevezett hagyományozott, „közösségi tudás” volt, generációról generációra öröklődött a növények és felhasználási módjuk beható ismerete.

Gyógynövény-történelem

A mai értelemben vett gyógynövénytan vagy orvosbotanika kialakulása, ahogy sok más tudományágé is, az ókorhoz köthető. Pedaniosz Dioszkoridész, görög orvos és tudós Kr.u. 60-64 körül írta meg „A gyógyító anyagokról” című művét, amely tulajdonképpen a korban ismert gyógyhatású növények jegyzéke volt. Dioszkoridész tudományos igényét mutatja, hogy a gyűjtemény nemcsak a görög táj növényeit, hanem egyiptomi, szír, pun, sőt kelta és dák „gyógyító anyagokat” is tartalmaz, rajzos melléklettel kiegészülve. A mintegy 600 gyógynövényt tartalmazó lexikon eredetije elpusztult, de másolataiban a római, arab majd a középkori európai orvostudomány alapirodalma lett.

Pedaniosz Dioszkoridész: „A gyógyító anyagokról” arab változata

A gyógynövények, illetve a belőlük készített főzetek, pakolások, krémek iránti érdeklődés következő nagy hulláma a reneszánsz idejére tehető. Magyarországon is, a meginduló könyvnyomtatás első kiadványai között több „füveskönyvet”, a népi gyógyítás tapasztalatait összegyűjtő művet találhatunk. Ezek közül talán a legismertebb Méliusz Juhász Péter „Herbarium”-a 1587-ből. Méliusz a főzeteket általában nem vízzel, hanem mai szemmel nézve meglepő módon borral történő felfőzéssel írja le.

Gyógynövény az orvostudomány kezében

Az orvostudomány fejlődése, a gyógyszeres kezelések hatékonysága természetesen sok változást hozott a gyógynövény-készítmények használatában, ugyanakkor természetes voltuk és hétköznapi hasznuk miatt nagyon népszerűek ma is.

A tudomány fejlődése révén a gyógynövényeket tartalmazó főzetek fogyasztása mára sokkal biztonságosabb lett.

 

Sok olyan növény van ugyanis, melyeket évszázadokon át hagyományosan gyógyteaként fogyasztottak, de mára tudományos igazolást nyert káros hatásuk. A gyűszűvirág főzete például nagyon sok halálesetért felelhet a történelemben, hiszen fogyasztására számos herbárium biztatott évszázadokon keresztül, pedig a növény mérgező. A fekete nadálytő krém használata mozgásszervi panaszok esetén ma is jó megoldás, ugyanakkor a növényből készült főzet, melyet ugyanezen panaszok enyhítése érdekében szürcsölgettek elődeink, bizonyítottan májkárosító hatású.

A gyűszűvirág gyönyörű, de mérgező növény

Természetesek, de csak óvatosan velük!

A gyógynövény-készítmények népszerűségének legfőbb oka, hogy vannak olyan „egyszerű” betegségek, hétköznapi felhasználási területek, ahol a gyógyteáknak fontos szerepük lehet. Gondoljunk csak a náthás tünetek, a torokfájás enyhítésére, a hasfájos gyermek panaszainak enyhítésére, a gyulladt testrészek borogatására, és a a gyerekágyas édesanyák tejelválasztásának fokozására is. Az ilyen esetekben mindannyian szinte automatikusan vizet forralunk és teát főzünk. Ez így rendben is van, ugyanakkor, ha a közismert és elterjedt gyógyteákon kívül speciálisabb gyógynövény-készítményeket szeretnénk kipróbálni, illetve folyamatosan használni, érdemes követni a szakmai ajánlásokat. Számos gyógynövény-szaküzlet és a gyógyszertár kínál ilyen termékeket, ahol a speciális keverékek esetében is részletes betegtájékoztató anyagok segítenek a felhasználásban és az elkészítésben. Sokak késztetést éreznek arra is, hogy ezeket a keverékeket maguk állítsák össze. Ebben az esetben azt javasoljuk, mindenképpen egyeztessenek előzetesen orvosukkal vagy gyógyszerészükkel.

A gyógyteák, gyógynövény-főzetek hasznosságát a népgyógyászati megfigyelések igazolják, bizonyos teatermékeket pedig az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) terápiás javallattal törzskönyvezett is.

A gyógyteák alkalmazhatók emésztési problémák (pl. étvágytalanság) esetén, de ezzel ellentétes esetben, fogyókúra során is. A törzskönyvezett készítmények közül nagy számban találunk emésztési problémák kezelésére szolgáló (hashajtó, hascsikarás-, székrekedés elleni, vizelethajtó) termékeket. Értelemszerűen a légúti megbetegedések esetére is számos megoldást kínál a lista, amiket a köhögés leküzdésére vagy hurutos panaszok esetén fogyaszthatunk. Ezek mellett speciális igényeket is ki tudnak elégíteni a nyugtató hatású, epe- és vesebántalmak ellen készített, illetve cukorbetegeknek ajánlott gyógyteák.

A gyógyteák elkészítése

A gyógyteák elkészítése kapcsán nem gondolunk bonyolult dolgokra, pedig meglepő módon kifejezetten sok módszer létezik a gyógyteázásra. Általános elv, hogy a teát lehetőség szerint zsírmentes, zománcozott, zárható fedővel rendelkező edényben készítsük el. Az egyes gyógytea-készítmények rendelkeznek az elkészítés során alkalmazandó adagolásról, ennek hiányában jó, ha megjegyezzük, hogy általában 2,5-3 dl vízhez egy evőkanál teakeveréket érdemes hozzáadni. Ha zavarnak minket a teában úszó növényi anyagok, érdemes sűrű szűrőt használni. A gyógyteák ízvilága – főleg a gyerekek számára – tartogat meglepetéseket, ha a terápia ezt nem tiltja, nyugodtan használhatunk, cukrot vagy mézet az ízesítéshez. A gyógytea fogyasztás kapcsán van néhány időzítési tényező is. Az étvágycsökkentő készítményeket szerencsés az étkezés előtt nagyjából 20 perccel lehajtani, ezzel szemben az emésztést javító vagy az epe- és májbetegségeket gyógyító teákkal várjuk meg az étkezés végét.

A gyógyteák elkészítésekor a két klasszikus elkészítési mód a forrázat és a főzet. A forrázat vagy más néven infúzum elkészítésekor, amennyiben nem szárított, hanem friss gyógynövény-őrleményt használunk, letesszük a növényt az üvegedénybe, majd a forrásban lévő vizet ráöntjük és fél percig ázni hagyjuk. Az elterjedtebb eset az, hogy szárított gyógynövénnyel dolgozunk. Ebben az esetben az áztatási idő 1-3 perc, de bizonyos növények esetében ez akár 10-20 perc is lehet. A főzet hasonlít a leves készítéshez. Akkor használjuk ezt a megoldást, ha a felhasznált növény vagy jellemzően annak gyökérzete nehezebben adja át hasznosanyag-tartalmát. Ebben az esetben a gyógynövények gyökereit a terméktájékoztatón feltüntetett vízmennyiséggel együtt hidegen tesszük fel főni, majd 1-2 percnyi forralás után lefedve 3-5, szárított növény esetén 10-20 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.

Számos olyan növény van ugyanakkor, amely a forró vízben elveszti áldásos hatását. Ilyen növények például a csipkebogyó, a mályva vagy a fagyöngy. Ezek esetében alkalmazzuk a hideg áztatást, amely jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a forrázat vagy a főzés. 8 óra alatt szinte egyik növény esetében sem tudjuk megúszni, de bizonyos esetekben egy napig ázni kell hagyni a gyógynövényt.

Mint mindent, ezt is csak mértékkel!

A gyógyteák fogyasztása kellemes, terápia kiegészítéseként pedig kifejezetten hasznos élvezeti forrás. Azonban a gyógynövények esetében is nagyon fontos, hogy betartsuk azokat az arányokat és szabályokat, amikről termékleírásuk vagy az orvosi javallat rendelkezik. Hiszen tudjuk, a gyógynövény is megfelelő mértékben orvosság, ettől eltérő módon méreg lehet.

 

Felhasznált irodalom

Encylopedia Britannica

Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) gyógytermék adatbázis

Herbarium: az faknac fuveknec nevekroel, természetekroel, és hasznairól / magyar nyelwre, és ez rendre hoszta az doctoroc koenyveiboel az Horhi Melius Peter 

A leggyakrabban alkalmazott gyógyteák 

Wikipédia - Gyógytea

Termékajánló