Tények és tévhitek a lumbágóról – a gyógytornász tanácsaival

Sokak életét és mozgását meghatározzák, korlátozzák a deréktáji fájdalmak, mint amilyen a lumbágó is. Ebben a cikkben megpróbáljuk lerombolni a leggyakoribb mítoszokat erről a tünetről (ami nem betegség!), hogy aztán a Béresmozgás gyógytornászával kivezető utat mutathassunk a lumbágós fájdalom erdőjéből.

Lumbágó alapok

A lumbágó elnevezést az ágyéki, keresztcsonttáji fájdalomra használjuk, de általában nem önmagában, hanem a nagyobb területet felölelő derékfájás kapcsán kerül elő a neve. A fájdalom időtartalma szerint 3 kategóriát különíthetünk el: akut (legfeljebb 4 hétig); szubakut (4-től 12 hétig); valamint krónikus (12 hét után). A derékfájást ezen kívül két fő csoportra szokás osztani: specifikus és nem specifikus – de túlnyomó többségben a derékfájás nem specifikus. 

Fontos, hogy már az elején tisztázzuk: a derékfájás, így a lumbágó is egy tünet, nem betegség. 

A nem specifikus derékfájás olyan mozgásszervi eredetű fájdalom, aminek nem tudható pontosan az oka, nem áll mögötte súlyos betegség. Ebben az esetben tüneti kezelést kell alkalmazni. Ezzel szemben a specifikus derékfájdalom tüneteinek hátterében mindig egy komoly betegség áll, amit minél hamarabb ki kell vizsgálni.
A lumbágó legfontosabb tünete az erős fájdalom, ami általában egy apró mozdulat (emelés, fordulás, előrehajolás) után alakul ki. Ez a fájdalom olyan erős is lehet, hogy utána szinte minden mozgás lehetetlenné válik. Bizonyos testtartások vagy mozdulatok további fájdalmat okozhatnak, néha pedig a fájdalom a lábak felé is kisugározhat. A lumbágó kialakulásának vannak jól meghatározható rizikófaktorai: a dohányzás, a túlsúly, a stressz, a mozgásszegény életmód és a helytelen emelési technika.

A vörös és a sárga zászlók

A lumbágó diagnosztizálása során figyelembe vesznek bizonyos „vörös zászlókat”. Ezek olyan tünetek, jelek, amik segítenek elkülöníteni a specifikus derékfájást a nem specifikus derékfájásoktól. Ilyen például, ha a derékfájás 20 év előtt vagy 55 éves kor után jelentkezik, a fertőzés, a korábbi daganatos megbetegedés vagy tumormarkerek szintjének megemelkedése, a fogyás, a láz, a metabolikus csontbetegség és a csigolyák nyomásérzékenysége.
Ezek mellett léteznek „sárga zászlók” is. Ezek olyan pszichoszociális (lelki-társadalmi) tényezők, amik növelik annak a kockázatát, hogy a derékfájás krónikussá váljon. Ilyen például a derékfájással kapcsolatos tévhitek („a derékfájás potenciálisan rokkantságot okoz” vagy „a passzív kezelések [fürdő, elektroterápia] hasznosabbak, mint a torna”); félelem a legcsekélyebb fájdalomtól; a munkával kapcsolatos problémák; valamint a nyomott kedély, visszahúzódás a társadalmi élettől.
 

Megkértük Gonda-Geszler Cecíliát, a Béresmozgás gyógytornászát és manuálterapeutáját, hogy adjon pár hasznos gyakorlati tanácsot, amivel sikerrel kezelhetjük a lumbágós fájdalmakat.  

Mekkora szerepe van a prevenciónak a lumbágó kialakulásában? Meg lehet előzni a lumbágót? 

Gonda-Geszler Cecília: A prevenciónak hatalmas szerepe van bármilyen testtájról legyen is szó. Ha helyesen használjuk a gerincünket, azzal kevésbé terheljük a porckorongokat. Ha statikailag „helyén van” a gerinc, hozzá pedig kialakítunk egy „izomfüzőt” a medence izmai és a törzs izmai segítségével, akkor a porckorongunk egész nap a megfelelő helyen fog elhelyezkedni és a keringési ellátása is megfelelő lesz. A gerinc melletti szalagok és izmok sem lesznek túlterhelve, vagyis egy egyensúlyban lévő állapotot tudunk fenntartani.

Mi segíthet az akut lumbágón, ha „azonnali megoldásra” van szükség a fájdalom enyhítésére? 

G.-G. C.: Sokszor egy banális mozdulatban „maradunk úgy”, aminek az az oka, hogy annyira egy síkban használjuk a testünket (szinte csak előrehajolunk, és az ülés, járás is egy egysíkú mozgás), hogy a kötőszöveteink összetapadnak. Ezért van az, hogyha a kocsiban előre és keresztbe nyúlunk akár egy pulóverért, az összegabalyodott kötőszövetek felmondják a szolgálatot és „beáll a derekunk”. Egy rossz mozdulat után, ha mozgásképtelenség lép fel, akkor ebben az akut fázisban gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapítót, izomlazítót szoktak adni. Az első pár nap érdemes pihenni, aztán szépen lassan, fokozatosan újrakezdeni a mozgást (tehát nem egyből visszaugrani ugyanarra a terhelésre). Ehhez kérhetjük gyógytornász segítségét, hogy a fokozatosság elvét fenntartva, minden síkban újraélesszük a testet: az előre hajláson túl a hétköznapi életből hiányzó oldalhajlás, és csavarás/fordulás is legyen a gerincünkben.

Hogyan válasszon ülőalkalmatosságot a lumbágós beteg (pl.: állóasztal, térdeplős szék, labda, gerincpárna)? 

G.-G. C.: Erre nincs recept. Egy biztos: a puha felületű fotel, kimélyített ülőfelületű és/vagy háttámlájú székek nem jók! Az állóasztal sok embernek beválik, de hosszabb idő után elfáradunk és belecsúszunk egy görnyedt tartásba, vagy kitoljuk oldalra a medencének. A labda egy jó megoldás, hisz ilyenkor a gravitáció nem terheli annyira gerincünket (mint akár állásnál vagy leginkább egy kemény felületen való ülésben) és a törzsizmok is aktívak ülés közben. Fontos megjegyeznem, hogy csak olyan ember használja, aki végez gyógytorna gyakorlatokat, hiszen egy gyenge törzsizommal, ha egész nap instabil felszínen ülünk, nem tudunk stabilizálni és ebből probléma lehet. A derékpárna is jó megoldás, szoktam ajánlani irodai székhez és autóba is. A térdeplős széket én nem tartom előnyösnek, sok embernek térdízületi panaszai alakultak ki, mivel oda összpontosulnak az erők. Egy örök érvényű szabály: ne az ülőfelülettől várjuk a lumbágónk megszűnését! Nagyon fontos min ülünk, de sokkal fontosabb, hogy az adott ülőalkalmatosságon hogyan tartjuk magunkat. Vagyis laza vállak, fejünket ne engedjük előre a monitor felé és a medencénket toljuk egészen a támláig, hogy támasza legyen a teljes gerincünknek.

Milyen matracon és pozíciókban érdemes aludni, hogy csökkentsük a gerinc terhelését? 

G.-G. C.: Viszonylag kemény felületű matrac a legjobb. A párnánk ne legyen túl nagy, ha háton/ oldalt fekszünk akkor pont a gerinc folytatásában maradjon a fejünk. Amennyiben nincs panasz, lehet aludni háton, hason, ez egyéni szokott lenni. Oldalfekvésben viszont mindenképp javaslom, hogy a térdeinket enyhén húzzuk fel és a 2 térd közé helyezzünk párnát. Ezáltal stabil lesz a medencénk, a gerincünk és a keringésünk is megtartott marad.

Milyen otthon végezhető mozgásformákat ajánlana egy krónikus lumbágós betegnek?

G.-G. C.: Krónikus lumbágó esetén mindenképpen azt tanácsolom, hogy keressen fel egy ortopédiai vagy reumatológiai szakrendelést, ahol kivizsgálják a fájdalom okát. Ezután a meglévő diagnózissal menjen el egy gyógytornászhoz, aki első körben felméri a pácienst majd az adott emberre, problémára adekvát gyakorlatokat ad. A továbbiakat pedig mindig a gyógytornászával egyeztesse, hiszen ő tudja a történetét, terhelhetőségét. 

Kapcsolódó cikkek

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Értesüljön a legfrissebb tartalmakról!

Az alábbi mezők kitöltése kötelező.

A Béres Gyógyszergyár Zrt. az űrlapon megadott információkat használja fel, hogy kapcsolatba lépjen Önnel. Kérjük, ossza meg velünk, hogy milyen módon szeretne hallani felőlünk:

×